Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Így maradjunk egyként szállva,
Fütyülve most a Világra!
Mert a csókod Csillagkincsem
A Mindenségbe repít engem
A sötétben fénnyé válunk,
S a Végtelenig meg sem állunk!
Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat,
Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
,,Kiderült, hogy az vagy, akinek gondoltalak. Én sohasem játszottam meg magam, végig őszinte voltam. Végül mégis engem aláztak meg. Csak, hogy tudd elmondom, hogy tudom mi az, attól félni, hogy megmutasd önmagad. ÉN féltem, de már nem félek. Nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam mások, mert hiszek önmagamban...és tudom, hogy minden rendbe jön. Bár nekem nincs családóm, se munkám, se pénzem tandíjra...mégis téged sajnállak. Tudom, hogy a srác aki az e-mail-eket írta ott van benned...de nem várhatok rá...mert rád várni olyan, mint esőre várni aszályban...hasztalan és időrabló."
Kis bárányom, be-e-e,
engedj engem beee!
jóllakatlak málnavízzel,
nincs annál jobb eledel,
rétre futok veled el.
Madár ül a tojáson,
harang kondul faágon!
Szeretni, tudod az nagyon jó,
én már megpróbáltam százszor...
Szeretni, tudod az nagyon jó,
hogyha van hozzá egy párod...
Szerelem: bűvölet, s türelem,
mindig sírni tanít engem...
Szerelem! Koldusok Istene
felém fordul, aztán jót nevet...
Szólj rám, ha sírnék,
vagy ha Róla mesélnék Neked...
Tudd meg a szerelem csak hangulatjáték...
Szerelem, öröklött küzdelem,
bosszú és megbocsátás szüntelen.
A szerelem bűvölet, s türelem,
legek Istene, kérlek légy velem!
Szólj rám, ha sírnék, vagy ha "isten bizonyt" mondanék arra,
hogy a szerelem nem, nem, nem, nem kell sohasem!
Szólj rám, ha sírnék...
Tudd meg a szerelem csak hangulatjáték
Akarsz engem? Már sokan akartak! Voltak akik háromszor is megkaptak, de még senki sem panaszkodott! Aláírás: a Szívinfarktusod!
Tudom-e gyűlölni?
Úúúgyan.
Max azt mutatni, hogy bántsam.
Bántom azért,
mert ő engem bántott?
Mert szétzúzta azt a világot:
melyben hinni véltem.

Olyan elégtétel ez,
melyet egy szerető szív
jónak sosem érez.
S bár a másikat marja,
mégis magából érzi
hiányát a falatnak.
"Hol vad volt, hol lágy ; olykor csak egy érintés, máskor őrült kitörés. "ízlelget Engem" gondolta..."
Mikor a hold feljön, a nap lemegy, az nagyon fáj, hogy nem vagy velem. Nem tudlak feledni, nem is akarlak, te vagy az éjj legfényesebb csillaga. Szíved másnak adtad, tudom jól, de legbelül érzem, hogy így a jó. Nem tehetek róla, ne lázadj fel, szívem csak érted gyúl lángra fel. Később majd rájössz hogy szeretlek, s te engem viszont szerethetsz. Hiszem hogy így lesz, s remélem, hogy egyszer majd te is megérted, miért véstem e sorokat vérző szívvel, s könnybe lábadt szemekkel néked! Tudnod kell, hogy csak téged szeretlek s hogy élni nehéz így nélküled! Amikor a fellegekben járok. mindenütt rád találok, elfog egy érzés tagadnom kár, az én szívem csak rád vár.
„Az az éjszaka engem is annyira meglepett mint téged, de veled egy olyan helyre jutottam el, ahol még sosem jártam, miután elaludtál, én csak bámultam azokat az olcsó fénylő csillagokat a plafonon és egy idő után elkezdtek összeállni jellé, és ezek a fura fények kirajzolták az egész kapcsolatunkat, és akkor először minden világosnak tünt, logikus folyamatnak, Te és én voltunk a legjobb terv a világon, és nem én találtam ki, veled úgy éreztem, hogy talán nem kell többet terveznem, mert olyan volt mintha végre élnék, egyszer az életben végre nem kellett megküzdenem a boldogságért, csak úgy megtörtént! Soha semmi nem fog úgy fájni, mint a Te reakciód ugyanerre”

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló