Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Fáj, hogy nem tudok neked segíteni, viszont a reményt soha ne add fel. Vannak olyan szerencsés emberek, akiknek részük lehet a csodákban. Én sajnos nem ebbe a kategóriába tartozom, viszont te igen!
Talmud
És mikor rám néznek az emberek, mindig megkérdezik: "Miért vagy olyan szomorú?" Honnan tudják? Miből látják? A szemem? A szemem hogy mondd el ennyi mindent? Hogy tanuljam meg elrejteni,ami fáj? Azt hiszem, mindenki meglátja rajtam, csak az nem, aki amúgy sem lát semmit...
Hogy miért vagyok én mindig jókedvű? Mert képes vagyok a problémákból humort kovácsolni. Tudod, az ember sokszor kényszermegoldásokra vetemedik, amikor a körülötte levők cserbenhagyják. Nem csak az emberek sebezhetőek, a problémák is. Egy apró részletüket megragadom és nevetségessé teszem azokat. Majd szemtől szembe jót szórakozok rajtuk, hogy semmissé tehessem és ne okozzanak több galibát. Az élet egy hatalmas sakktábla, ahol egy védtelen futót egyetlen lépés letarolni. Miért pont az állná utamat?
Anyu miért hiszik azt az emberek, hogy a Mennyország az égben, a felhők felett van? Tudatlanságuk miatt mondják, hogy a felhők felett majd letekintenek az élőkre, vagy csupán azért, mert nem tudják, hogy mi vár rájuk a halál után és egy biztos helyet szeretnének. Talán az emberek szívében megnyugvást kelti az a tudat, hogy egy olyan szép helyen lehetnek haláluk után, mint az ég.
Néha ki kell zárni azokat az embereket, akik mást testesítenek meg mint Te magad. Bármennyire is idegesítenek pusztán a jelenlétükkel is, meg kell tanulni kizárni a külvilágot és megmutatni, te erősebb vagy annál, hogy felülkerekedjen benned egy érzés, ami megváltoztathatja a hátralévő életed.
A hold már magasan ragyog,este van..de mégis olyan mintha nappal lenne,oly nagyon világított ez az égitest.Ilyenkor minden életre kel,az árnyékok,a szél hangja,a fák,a csillagok.Miért gondoljuk mi emberek hogy amikor besötétedik minden elalszik.Hiszen nem így van,nagyon nem.Ilyenkor felébrednek azok a dolgok amik nappal alszanak.Ilyen például a gondolat..nem olyan formában mint nappal,hanem álom képében éjszaka,hisz mindaz ami az adott napban/időszakban a fejünkben motoszkált az éjszaka megelevenedik.Én gyakran járok olyan helyeken amelyeket még talán nem is láttam,nem fedeztem fel sohasem.Az álmokban az a jó hogy nem szab határt a képzelet.Lehetünk szuperhősök de lehetünk hétköznapiak.Lehetünk üldözők de vadak is néha napján.Ezeken a helyeken gyakran álmodom szabadságról,kalandról,barátokról és szerelemről...Néha amikor felébredünk elfog az érzés,hogy bárcsak folytathatnánk,bár igazából is átélhetnénk,de ilyenkor rádöbbenünk hogy ez nem más csak egy álom,mely gyakran az is marad.Olyan is előfordul mikor örülünk neki hogy vége, nincs úgy valójában ahogy agyunk által lett megszülve néhány dolog...
Vannak emberek, akik nem azért küldettek hozzánk, hogy maradjanak. Hanem, hogy átsuhanva életünk napjain, megmutassanak valami fontosat, ami megváltoztat bennünk dolgokat. Ha pedig eljön a nap, el kell őket engednünk. Óriási bennünk a veszteség, pedig kaptunk valamit. Egy új jellemvonást, ami később életmentő lehet.
Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra, és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon!
Eljött hát újra e szép ünnep.
Pompába öltözik az egész anyatermészet,
Az emberek vidáman énekelnek,
A családtagok együtt ünnepelnek.
A kisgyerekek segítenek díszíteni a fát,
Miközben izgatottan várják az ajándékot hozó angyalkát.
Szeretet és meghitt együttlét járja át az egész világot,
Így kívánok nektek Boldog Karácsonyt, kik e sorokat olvassátok.
Gondolt már rá valaki, hogy hogyan lettek a költők, hogy vajon miért akart egy ember verset vagy éppen könyvet írni? Valaki azért mert megnyugtatja, valaki azért mert így tudja kifejezni magát a legtisztábban, van aki azért mert erre vágyott és valaki azért mert szeretne alkotni valamit a világnak, az embereknek amivel tudnak azonosulni, amitől nem érzik egyedül magukat, ami erőt ad nekik, és ami biztatja őket, hogy minden jóra fordul egyszer?
De van még egy dolog amiről még nem beszéltem?ez pedig a szavak ereje lenne?
Igaz, vannak dolgok, amelyek kifejezésére a világ összes szava kevés, de ha mégis megpróbáljuk szavakba önteni, és bár még ha csak a valónak egy kis részét is kapjuk meg belőle, van, hogy csak arra eszmélünk, hogy könnyezik a szemünk, vagy, hogy muszáj mosolyognunk és boldogok vagyunk?mi lenne ez ha nem a szavak ereje?
Hogy mi a legfontosabb? Nem magában a műben, hanem az érzésben amit kiváltott benne van minden, ami a szavakban elveszett?

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló