Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Kormosan, de tiszta szívvel, A füst barna fiai Beköszönünk ma hozzátok, Házak boldog urai. És kivánunk, és ohajtunk Újnál újabb esztendőt, Szerencsével rakodottat, Nem is egyet, sem kettőt, Hanem igen, igen sokat, Annyit, mint a kis világ, Mennyi csillag van az égen, Régi fákon mennyi ág.
Egy bizonyos idő után akárhány karácsonyfát láthatsz, mindig csak egyet látsz s a többi látszat.
Kertekbe bementem, nefelejcseket csentem. Settenkedtem csendesen, nem neszeztem egyet sem. De egy helyen rettenetest tettem, s egy fergetegeset szellentettem. Ez lett vesztem, megleptek, s emberesen elvertek. Nefelejcsem elveszett, kerek fejem berepedt. Egyebet nem tehetek, ezzel keresem fel kegyedet: Megpermetezhetem-e fejedet/begyedet?
A sors kegyetlen ujja intett: El kellett válni hőseinknek. Kezdődik majd az iskola, S egymást nem látják tán soha.
A házasság az egyetlen olyan háború, melynek során az ember egy ágyban alszik az ellenséggel.
S mert egyetértésben töltöttük az életet együtt, egy legyen elhívó óránk, sose lássam a sírját én feleségemnek, ne temessen el ő soha engem.
S egyszerre csak egy kisgyerek hangosan megszólalt hátul: "Édesanyám! Mi a szabadság?" A tanítóban elakadt a szó. Odanéztek mindannyian. Az asszony pedig felsóhajtott és azt felelte: "Amikor hazajönnek a katonák, fiam." Ó, hóvirágos régi március...! Azóta mennyi vér ömlött megint, s részeg torokkal hányszor ordították közénk a véres jelszót, hogy "szabadság"! Hát ez a szabadság, emberek? Szónokló, híres emberek! Élők s holtak mind ezt akarták...? S mi lesz, ha majd egy szép napon megkérdezi egy kisgyerek: "Édesapám, mi a szabadság...?" Ó, hóvirágos régi március...! Talán sóhajtunk egyet mi is akkor és csak annyit mondunk csöndesen: "fiam, szabadság az, ha majd hazatérhetünk mindannyian.
Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében
Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
Erdőt, hegyet, tengert, folyót, kék cinkét, csecsemőt, ha láttam, lelkem csak azt mondogatta: milyen szép az Isten!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló