|
|
|
|---|---|
 |
|
| A szél süvít, a Nap már lement,
Csak egy pislákoló tűzrakás odalent. A tűz körül két árnyék, Egymással szemben, csöndben. Az egyik ridegen figyeli, Miként a másik a tüzet éleszti. Dobálja sorba az ágakat, Remélve, a láng újra erőre kaphat. A másik türelmetlenül várja, Hogy mikor adja fel a társa. Jól tudják mindketten, Együtt sikerülhetne minden. De a Csalódás már belefáradt, Míg a Remény sosem adja fel a vágyat. A vágyat, hogy a Csalódás eltűnik, S egy új társ a helyébe feltűnik. Egy lány, ki segít mindenben, Hogy újra fellángoljon a Szerelem. | ||||
| ||||
