| "Eddig a lámpaoltással kezdÅ‘dött számára a nap elviselhetÅ‘bb része, amikor végre elcsendesült a háló, s Å‘ átadhatta magát annak a szelÃd fájdalomnak, amely minden este megtalálta, mihelyt álomra hajtotta a fejét. Az önsajnálás zsibbasztó, szinte örömteli percei voltak ezek, s már várta a társtalan meg nem értettség, a céltalan önfeláldozás lassan felgyülemlÅ‘ könnyeit, melyek lámpaoltás után percnyi pontossággal jelentkeztek. Elég volt arra gondolnia, hogy a többiek már alszanak, s máris kaparta valami a torkát. Ha ezután hazagondolt, akkor az a bizonytalan kapirgáló érzés felkúszott az orrába, majd a szemébe, s mire odáig jutott gondolataiban, hogy mindenki alszik már, otthon is, itt is, egyedül Å‘ forgolódik álmatlanul, addigra kibuggyant szemébÅ‘l az elsÅ‘ könny." |
