Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
Senkit nem lehet megváltoztatni csak meg lehet mutatni neki az utat a változásra!
Tudjátok...egyszer,majd ha dolgok mögé láttok, és az igaz életet megcsodáljátok...akkor lesztek majd csak igazán emberek...s rájöttök később, hogy ez nem az álom sziget...Itt tenni kell mindenért,akarni míg bírod...ha nem teszed,elvesztél...senkit nem hat meg bánatod...
Az éhezésnél, a szomjazásnál, a munkanélküliségnél, a szerelmi bánatnál, a vereségnél - mindennél - rosszabb, ha úgy érezzük, hogy senkit, de senkit nem érdeklünk.
Aggódás,
Így telik az első napja. Így telnek a többi napjai. Eleinte nem érti. A régebbi újoncok néha magyarázni próbálják, elmondják, mi történik, hogyan történik, mit kell csinálni és mit nem. De általában hiába is magyarázzák. Hogy is lehetne megérteni, hogy amit lát, az nem valami szörnyűség, rémálom, amelyből mindjárt felriad, amelyet elhessegethet az elméjéből, hogyan értessék meg, hogy ez az élet, a való élet, ez lesz mindennap, ez van és semmi más, hiábavalóság azt hinni, hogy van valami más, hiábavaló színlelni is a hitet, és fölösleges dolog leplezni is a valóságot, mellébeszélni, és nem érdemes abban hinni, hogy mégis van valami emögött vagy alatta vagy fölötte. Csak ez van, semmi más nincs. Mindennap verseny, győzelem vagy vereség. Harcolni kell az életért. Nincs más választás. Nincs más lehetőség. Nem lehet eltakarni a szemet, nem lehet ellenállni. Senkitől se lehet segítséget, könyörületet, irgalmat várni. Abban sem lehet reménykedni, hogy majd az idő... Ez van, ez, amit látott, és néha kevésbé lesz borzalmas, mint amit most látott, néha meg sokkal borzalmasabb lesz, mint amit látott. De bármerre néz, ugyanezt fogja látni, semmi mást, és ez az egyetlen valóság, nincs más valóság ezen kívül.
Nem kívánom senkitől,
hogy csodás dolgot tegyen,
de joggal elvárom mindenkitől,
hogy mindig ember legyen.
Mindenki mást akar, csak én akarok senkit!
Az egész testemet felemésztette az az üresség amitől mindig is féltem,hogy valamikor rám talál..és eljött, úgy ragadott magával, mintha vízbe estem volna levegő nélkül,és nem találnám a felfelé vezető utat.. nem látok senkit, nem segít senki.. elvesztem..elvesztem és nem találom az út végén a fényt..kihunyt.
Az ember élete olyan mint egy befejezetlen könyv,mindig csak azt tudod mi volt eddig, mi volt az utolsó sorba leírva...
De azt, hogy mi van a folytatásban vagy hogy mi maga a folytatás, nem tudhatja..hisz akkor íródik..abban az aktuális percben..
Mindenki reméli, hogy csupa jó dolgot dokumentálnak le a következő percben,hogy talán élete következő sora az, amire mindig is várt..
Bármi is vár rám,bármi jó vagy rossz szeretném nyugodtan átélni,szeretném úgy átvészelni hogy tudjam, senkit nem hagyok magára értetlenül, kérdésekkel, veszekedéssel elválva..
Hisz az ember, a körülötte élők világát átformálhatja,megváltoztathatja egyetlen jó vagy rossz dologgal is akár..a kérdés csak az hogy hogyan teszi mindezt..
Nem tudhatod mi vár rád..a következő percben,reggelen,kanyarban, sarkon..mi a következő amit meglátsz,felfedezel..
Ez olyan dolog amikor az ember egy ködös utcán halad a célja felé..az előtte lévő út olyan szürke és annyira sötét hogy nem lát semmit szinte..de mégis megy, egyre csak halad, mert tudja hogy a célja a ködön túl van.
Néha látja a fel-fel tűnő alakokat,tárgyakat,eseményeket..de mennie kell, nem állhat meg.. Hisz ez így lett leírva,nem változtathatja meg a már leírt sorokat..s nem haladhat visszafelé, csak előre..
Szeretni szeretnék, mint még senkit, szívemben érezni újra megint, karomban tartani őt egy percig, elengedi akarata szerint.
Boldog vagyok mert vele vagyok, boldog vagyok mert nem szerettem még így senkit, de boldogtalan is vagyok mert félek ő nem szeret úgy engem mint én őt.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló