Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
Valakihez akarok költözni,
Valaki mellet felébredni,
Átölelni, rámosolyogni az arcára,
Huncutkodni, az ágyában,
Szeretni, átölelni,
És később a hiányától, könnyet vetni,
Nem sokat kérek, mégis annak látszik,
De hát ez ellen,
Mi emberek, semmit se tudunk tenni?
Tudnánk, persze,
De meghátrálunk,
Oly kudarcosan, hátrébb állunk,
Legyen bármi, tudok várni,
Míg a kés a nyakamba, nem szeretne várni.
Meg lehet állítani az időt ? Nemrég még boldog gyermekként éltem az életem , és mintha csak egy szempillantás lett volna egy negyvenes nő ébred föl reggel . Olyan mintha csak álmodtam volna az életet . Egy éjszaka alatt eltelt megannyi idő . Voltak benne csodás álmok , mikor mosolyogva alszol , de sok sötét és viharos álom is mikor várod , hogy egy anyai kéz végsimit a hajadon és nyugtató szavakat súg füledbe . Május első vasárnapja régen csodás ünnep volt mert volt egy tündér kihez odafuthattál ki ha fájt az élet megvigasztalt . De ma már egy olyan nap az évben mikor rájössz a tündér elment s csak föntről figyel . A mesének vége s te végleg felnőttél . Ez nem álom sajnos nincs ki megvigasztaljon . Szeretnél újra felébredni , hogy ez csak álom volt és ő még mindig ott ül az ágyon ! ANYA csak ennyire vágyom !
Mona
A barátság álom, melybe visszavágysz...
Egyre rejtett út, de ha őszinte vagy rátalálsz!
Hogy honnan tudhatod meg ki is a barátod?
Ha vele beszélsz, magad mindig mosolyogni látod. :)
Emberek közt mosolyogsz
De magadban könyörögsz
Hiába is tagadod
A könnyeket hullatod
Tudod, hogy szereted
De vallani nem mered
Szétszed a szenvedély
Akarod a szenvedést
A réten sétálok lassan elmerengve.
Az enyhe szellő simogat az alkonyati csendbe
A nap rég eltűnt a kis nyárfás mögött.
A csendes félhomályba, nótájával vigasztal engemet egy tücsök.

A hold mosolyogva járja útját a kis falum felett.
A ragyogó csillagok hullajtanak rám egy könnycseppet,
majd hazáig kísérnek.

Megállok a vadvirágos réten.
Pontosan ott ahol megcsókoltál nem is olyan régen.
Rád gondolok,
közben a csillagokat nézem.
Előveszem zsebkendőmet,
s letörlöm arcomról a könnyem.
Olyan jó élni... jó elmélázni, kinézni az ablakon, hálát adni minden egyes reggelért. Másként látni ezt a gyönyörű világot. Érezni a levegő illatát, a jelen pillanatot, s hallgatni azokra a bizonyos ösztönökre, amelyek benned vannak. Hányszor kellett volna hallgatni rájuk... mennyi kudarctól menekültél volna meg... érezted, felfogtad, hogy a dolgok nem jó felé mennek, nem a te javadat szolgálják, hogy aki melletted van hátbadöf... mégis megpróbáltál hinni, és bízni... talán éppen utoljára. Mert miért ne lehetnél szerencsésebb az életben, ahogy eddig nem... és akkor ott motoszkál egy gondolat, egy furcsa érzés, és nem tudod hová tenni, csak azt tudod, hogy ez kényelmetlen, szabadulni akarsz tőle, és próbálsz mosolyogni, nem rá gondolni... és akkor bejönnek a megérzéseid. S te csak ülsz ott, hogy bárcsak hallgattál volna rájuk...aztán sok időbe telik, mire felocsúdsz a csalódásból, és megpróbálod összekaparni magad... végül sikerül. Eléred azt aki mindig is voltál, megéled azt, amit mindig is szerettél volna. Ehhez csak egyet kell tenned: elengedned. Ez a legnehezebb, de megéri. Kevesen képesek rá. Lehetnek félelmeid, de tudomást sem veszel róluk, csak imádkozol, és megjegyzed, minden úgy jó ahogy van. A tükörből már egy másik ember néz rád. Sohasem gondoltál rá, hogy arra az emberre visszamosolyogj, most mégis megteszed... minden úgy jó, ahogy van. És kíváncsisággal tekintesz a jövőbe, már nem ragaszkodsz, csak élsz... s ezt más is tudni fogja.
Aki jó, az sokszor csalódik az emberekben. Csak sugároz, osztja pozitivizmusát, mosolyog, és örömmel tölti el, ha csak egy embernek is ugyanolyan mosolyra görbül a szája. A jó ember, jó embert vonz. A jó ember nem is feltételezi, hogy valaki árthat neki, lehet, hogy pont az, aki most vele szemben áll. A jó ember magából indul ki... Ajkáról az őszinteség, és határozottság szavai csengenek, az IGEN, az mindig igen marad, a NEM pedig örökre nem. Talán pont ezek a korlátok, amelyek maradásra késztetik, ettől lesz annyira más ember. Nem elvegyülni akar, de nem is hivalkodni, csak szerényen élni ebben a maga által kreált földi világban, addig amíg lehet. Aztán egyszer csak valóra válnak álmai, de nem ezen a helyen, nem ebben az időben, és nem azzal a személlyel, aki most vele szemben áll. Az ajtó nyitva áll.
Tanulj meg mosolyogni! A mosolyban mágikus erő rejlik. Amíg az ember mosolyogni tud, addig képes a további harcra. És aki harcol, az győzhet is.
Élet,
Nem hatnak rám rímek és szavak,
Nem kell, hogy rejtegesd,
inkább mutasd meg önmagad.
Látom szemedben a vágyat,
mellyes szeretnél szeretni,
az életet élvezni,
mosolyogva felkelni.
Fogadd el, hogy egyedül
ez nem nagyon menne,
Fogd meg a kezem, Fogd meg örökre.
Élet,
Mikor még kislány voltam, nem értettem anyukám fájdalmát, amit éjszakánként sírással vészelt át.
Most ,hogy felnőttem , mar mindent értek, főleg amikor a könnycseppjeim mesélnek.
Mikor senki nem tudja bánatom, és mosolyogva mondogatom,"semmi gond én megoldom"
Egyszer éreznéd halk sóhaját a szavaknak, forró könnyed adna forrást a pataknak.
Mikor még kislány voltam szerettem volna segíteni ebben, most felnőttként próbálok túljutni a tengeren.
Élet,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló