Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
Ki már elvesztette a karácsonyi csillagot,
Nézzen az égre fel, talán ott ragyog.
S ha mégsem találná meg az égen,
Akkor keresse barátai, szerettei szemében.
Talmud
Mindent visszautasíthatsz, mindennel s mindenkivel perelhetsz, győzhetsz, ám egy váratlan ismerőssel néma és erőtlen leszel, ki ölelve s szótlanul csókolja át tested, ő a megsemmisítő HALÁL.

Ha meggondolatlanul is élsz, tudnod kell, az oroszlánt ne salátával etesd, a nyulat ne hússal, mert a barátságtalan és barátságos lények megkeseríthetik amúgy is labilis lényed.

A szerelem akkor a legerősebb amikor kényszerből meg kell szűnnie.

Az író olyan mint a természetes gyémánt, nem lehet csinálni, csak találni.

Tudásunk legyen bölcs, hogy életünk értelmet adjon halálunkhoz.

Az élet a halálról szól, hisz minden egyes életpercünk küzd ellene.

A halál az élet örök pihenője.

Az élet egy röpke valóság, ám megélni egy örökkévalóság.

A boldogságot csak az tudja megtartani lyukas hálójában ha nem a foltozgatásával foglalkozik, hanem a megtartásával.

A nők akkor maradnak nők, ha tévedéseiket úgy magyarázzák félre, hogy a férfiak dicshimnuszt énekelnek ravasz tetteikről.
Akarat, Boldogság,
Sajnálom, hogy így kellett vége legyen...de én hiszek abban, hogy minden megvan írva és ez is megvolt. Talán ennek így kellett történnie. Még mindig iszonyatosan fáj, hogy nem láthatlak, nem keresel, nem kell elkerülnöm téged a
folyosón, nem lesz már olyan, hogy sétálunk egymás mellett az utcán. A legjobban talán az emlékek hiányoznak, a régi szép dolgaink...mert olyan érzést keltettél
bennem, amit senki nem tudott és érzem hogy sohasem foglak tudni elfelejteni. Az egyik énem azt mondja, hogy jó, hogy elmentél, és már nem vagy itt a városban sem, nem futhatok veled véletlenül össze az utca közepén, nem kell félnem, hogy
nem áll éppen tökéletesen a frizurám és így kell látnod...a másik felem pedig elmondhatatlanul szenved...azért, mert nem láthattalak többet a folyosón, nem várhatom a rezgést a telefonomból, hogy üzenetet írtál...nem fog az üzeneted várni
amikor hazaérek, miután együtt sétáltunk...nem lesznek hajnali átbeszélgetett estéink...mindezeknek sajnos csupán csak régi, szép. vissza nemtérő emlékek, amiket minden este és reggel újra és újra lejátszok a fejemben. Senkivel nem tudlak pótolni, pedig csomószor próbáltam már...mindenkiről te jutsz az eszembe, mindenkiben téged kereslek és utánad kutatom. A legrosszabb az egészben talán nem is az, hogy távol vagy, hanem az, hogy mást szeretsz és mással vagy boldog. Tudom, én soha nem tudtam volna neked kellő boldogságot adni, de te már a puszta jelenléteddel, ha csak láttalak elmenni az utcán, bearanyoztad az egész napom...csak egy rólad látott kép miatt boldog leszek és elmosolyodom...ha csak meglátom valahol a nevedet, vagy hallok rólad egyből elkezd dobogni a szívem, mint amikor csak meglátlak. Szomorú vagyok és egyben szerteszét van repedve a szívem, már több éve miattad...de mégsem tudok haragudni rád, pedig meg sem kaphattalak soha...igazából szeretném megköszönni, hogy megismerhettem, milyen is a szerelem, és érezhettem olyan érzéseket, amiket van aki sohasem érzett még.,.köszönöm a legszebb pillanataim, és köszönöm a sok szép emléket! És remélem, amikor majd valamikor az idő múltán eszedbe jutok, és neked is felderengenek majd az emlékeink, amik egy apró kis mosolyt fognak csalni az arcodra...és ha ez tényleg úgy van
megírva, hamarosan újból rám találsz, és adhatok némi boldogságot vagy csak egy tizedét annak amit te adtál nekem az évek alatt.



Csalódás, Fájdalom,
Élet. Annyiszor ejtjük ki a szánkon, és még sem érezzük a súlyát.. Kaptad. Igen. Mind kaptunk egyet. Van aki harcolt érte mikor világra jött, és van akinek könyebb volt az útja. Ok nélkül semmi sem történik, minden összefüggésben van, minden ami körülöttünk létezik össze van kapcsolódva. Gondolkodj.. Levegő nélkül képtelen lennél élni, de az egyensúlyoknak is meg kell lenni, például a fény és a sötétésg, a víz és a tűz, a hideg és a meleg, rossz és a jó.. Olyan mintha csak mese lenne az egész, de mégsem. Benne élsz, a körforgás része vagy. Születsz, élsz, meghalsz. Rajtad áll,hogy az élsz az nálad mivel egyenlő. Sokan úgy tartják, hogy a boldogság és a szerelem is létezik. Próbáljuk ábrázolni őket, a szerelmet is hasonlítgatjuk mindenhez, de szerintem mindenki máshogy éli meg.. A boldogság, az pedig számomra benne van akár egy mosolyban is. Nekem az sem mindegy, hogyan kelek fel reggel az ágyból. Itt nem a bal lábbal,vagy a jobb lábbal kelésre gondolok.. Hanem arra,hogy mit álmodtam, vagy hogy mosoly van-e az arcomon mikor kilépek a valóságba a takaróm alól. Álmok. Olyan elképzelhetetlenek,ahogy léteznek,de igen, ott vannak. A valóság az,csak egy kicsit elferdítve.. Mind álmodunk. Mindegyikünknek meg van írva a saját élete. Akár egy nagy könyv. Vagy egy társasjáték. Valaki felette ül,és mozgat minket. Attól függ minden a játékos éppen mit dob. Nem mindegy,hogy hatost vagy egyest dob. Élünk, lélegzünk. Ki könnyebben, ki nehezebben. Az életet sosem értheted míg át nem éled.. Tapasztalj, merj önmagad lenni, ne félj az elutasítástól. Tudd meg mit jelent az a szó,hogy ÉLNI. De ne vidd túlzásba, tudd hol a határ.. De ha átléped, kitudja milyen lesz onnan a kilátás, csak Te tudodhatod..
Veszekedve váltunk el..mindketten mondtunk dolgokat,mindketten forrófejüek voltunk,és mindketten csak jót akartunk..de mégsem tudtam elégszer elmondani neked mennyire szeretlek,mégsem tudtam megosztani ezt a titkot veled kellőképpen..mikor elterveztem megteszem nem hittél nekem,eltoltál magadtól..mikor elakartam mondani hogy szeretelke és féltelek te csak kinevettél és közölted hogy nem hiszed el..most itt ülök egy robogó vonaton és szívem egyre csak szerte foszlik..úgyérzem millió darabokra hullik amint távolodik a vonat az állomástól..szeretnék felállni,szeretném a vészféket meghúzni...szeretnék leszállni és feléd futni..szeretném elmondani mégegyszer ..csak még egyszer,hogy tudjam meghallottad a sok lényegtelen szó között,azt ami lényeges,ami fontos..hogy szeretlek..!..
Az élet egy nagy szerepjáték. Mindannyian játsszuk az általunk választott karaktert, és csak egy dolog van ami kizökkenthet minket a szerepünkből, s az nem más, mint a szerelem. Mikor jön valaki, aki az első perctől kezdve átlát rajtunk, az ő szemében az álarcunk lehull és megsemmisül. Csupán az igazi énünk érvényesül, ha akarjuk, ha nem, és ez az, ami néha annyira megrémít minket, hogy legszívesebben hanyatt-homlok menekülnénk, de hamarosan rájövünk, hogy e nélkül nincs értelme az életünknek.
Attól, hogy nem akarod, a dolgok még megtörténnek. Tudom, hogy nehéz elfogadni egy fájdalmas veszteséget, amiről azt hiszed, a te hibád. Pedig nem te tehetsz róla. Néha olyan nagyon nehéz elengednünk azt, akitől azt várjuk, hogy majd mindig mellettünk lesz. Mégsem a te bűnöd, ha elveszíted azt a valakit. Ez a sors dolga. Vagy ha nem a sorsé, akkor arra az emberre kell hagynunk, aki miatt a fájdalmat érezzük.
Ha szeretünk valakit, kitesszük magunkat a veszélynek, hogy elhagynak, visszautasítanak - megsemmisítenek.
Az igazi NŐ, akinek a család a fontos, aki összetartja azt. Aki szeret és tud szeretni és gondoskodni. Aki tud mindig újat mutatni, akiben bízhat a partnere. Aki bármilyen közhelyesnek hangzik, de megállja a helyét a konyhában, aki a lakásukat-házukat otthonná varázsolja. Tesz azért, hogy a párját elkápráztassa újra és újra. Csinos és ápolt. Egyéniség. A partnernek legyen barátja; párja; szeretője és szerelme. Intelligens, de ha valamit mégsem tudna, azt felvállalja. Megújuló, akinek a szemébe az izgalmat és a megnyugvást is megtalálod. Az igazi nő ösztönösen tudja, hogyan kell szeretnie, aki örömet lel abban, hogy ő nőnek született.
Vannak, akik megijednek attól, hogy a dolgok másként is lehetnek, hogy a világ mégsem annyira szar. Vannak emberek, akik annyira hozzá szoktak dolgokhoz, akár rossz dolgokhoz is, hogy nehéz megváltozniuk. És ők feladják. De ha feladják, azzal mindenki veszít.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló