Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
Még mindig keserű a szívem,
mikor eszembe jut az a tavaszi derűs nap.
Mikor szegény apám a Hosszúpályi
Szomjú-háti tanyán örökre elaludt.

Fáj a sötétség,nagyon fáj a magány.
A halottaknak, mi nem tudhatjuk,
csak az isten tudja,hogy odaát mi fáj.

Mikor télen hull a fehér hó,
Nyáron fúj a langyos szél.
Mindig arra gondolok,
fentről nekem a drága jó apám,
szél formájában az életről
és a keserű sorsáról beszél.
Tengernyi, csillámló hópihe szálldogál,
Éjszaka a mikulásnak fehér utat csinál.
Lassú lépteit meghinti csöndporral,
Alvó gyermekek álmába mosolyt csal.
Piros fénycsóva kúszik át az égen,
Óvatos a röpte, nehogy bárki felébredjen.
Okos szemű szép fehér ló,

Rajtad lovagolni oly nagyon jó,

Vágtat a ló fut,szalad,

S csoda hogy dalra nem fakad.
Élet,
Kedveld velem a kéket, a kedélyt nyugtató szépet,
Szeresd ezt a földet, a rajta elterülő zöldet.
Kedveljük a fehéret, dicséri ő a lelkünket,
Szeretve szeretlek, boldogság töltse el a szívünket.
, Élet,
Átkeltünk a Szajnán, és hirtelen megálltunk egy szalag előtt, amit arra használnak, hogy elkerítsenek vele egy építkezési területet. A szalag megakadályozta, hogy a járdán menjünk tovább, és mindenkinek le kellett lépnie az úttestre, és meg kellett tennie öt métert, mielőtt visszaléphetett a járdára...
...- Mi tettük ide. Ha jobban megnézi, nincs is itt semmiféle építkezés, nincsenek javítási munkálatok, nincs itt semmi, csak ez a piros-fehér műanyag szar, ami megakadályozza a továbbhaladást ezen a hülye járdán. De senki sem teszi fel a kérdést, hogy mi a fenét keres itt ez a szalag, nem, mindenki engedelmesen lelép a járdáról, és az úttesten megy tovább, megkockáztatva, hogy elüti egy autó... Mikor az emberek ezt teszik, kétszeresen is odafigyelnek. Ez adta az ötletet, hogy kitegyük a szalagot: hogy jobban odafigyeljenek, mi történik körülöttük.
- Erről szó sincs... Csak egy vicc az egész, hogy kinevethessük az embereket, akik vakon engedelmeskednek, anélkül, hogy tudnák, minek.
Butaság,
Csak ölelgetem a fehér macimat...
Így próbálom kibírni a hiányodat.
Könnyes szemmel, csak rád gondolok,
s a szívem fájdalmától az égbe kiáltok!!!
Hiányzik minden egyes porcikád,
várom, hogy újra csókoljon a szád...
Ez csak mese, ez csak álom.
A herceg nem jön, mostmár látom.
a fehér ló is csak mese,
s hogy mi az igaz?
Talán Te se.

Az ember életében legalább egyszer nagyon szerelmes...van, hogy többször is. Minden szerelem elmúlásával az emberi szív kevésbé tud már szeretni. Minden ember törekszik a szerelemre. Valamilyen formában. Szerelmesek leszünk fákba,virágokba,országokba, életérzésbe,stílusba...nagyon sokféle szerelem létezik a Földön és mind közül egyetlen egy szerelem \\\\\\\"gyilkos\\\\\\\". Ha a szerelmet egy olyan csodálatos ember iránt érezzük, akiért bármit megtennénk. Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor rá kell jönnie, hogy elcseszte és a férfi vagy nő, akit szeret már nem tudja őt szeretni. Ilyenkor van az a pont, amikor a szerelmes szív megnyugszik,megbékél és elfogadja, hogy a hibáinak a következményét vállalni kell és rá kell jönni arra, hogy a férfi vagy nő akit, addig a percig mennyire imádott más oldalán talán boldogabb lenne. A szerelmet az ember nem választja, hanem kapja valamilyen felsőbb hatalom ajándékozza. Mit ér a szerelmes szív, ha pusztán múló parányi ideig szerethet? Semmit. Várni valakire, akit az ember szeret egyszerre csodálatos és kínzó érzés. Várni a csókjára, a szavaira...a szerelmére. Ha valakit igazán szeretsz el kell engedned és, ha ő is igazán szeretett téged ebben a sívár gyötrelmes életben, akkor visszatér hozzád, mikor elkezdi gyötörni a hiány, megőrül egy kedves szóért tőled. Ő akkor visszatér és virágokkal ülteti teli kopár szíved kertjét! El kell engednünk szívünk kicsi fehér galambját és várni, hogy visszarepül-e hozzánk! Létezik igaz szerelem? Igen létezik. Az igaz szerelem az, amikor egyikünk hajlandó lemondani a saját boldogságáról azért, hogy szívének legkedvesebb teremtménye boldogan élhessen.
Apolka feje zúgott, kusza gondolatok nyargaltak bele és a szívét összeszorította valami titkos félelem. Újra előtte állt végzete. Mikor már azt hitte, hogy megtalálta a nyugalmat, íme, a nyugalom egyszerre leveti a hófehér köntösét és a veszedelem áll előtte fekete ruhában, mintha fény és árnyék vívna fölötte folytonos csatát és mindig az árnyék győzne.
Elismertem a vádakat, mert belül valami azt súgta, rosszat tettem. Vannak emberek, akik tudnak ezzel a tudattal élni egészen addig, amíg el nem kapják őket. Ezek az emberek a szürke árnyalatait látják ott, ahol én feketét és fehéret látok. De én nem ilyen vagyok... és azt hiszem, te sem.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló