Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
...
of
41
Ha megtagadod azt, aki vagy, azt, amit érzel, amit gondolsz, hirtelen minden túl szűk lesz. A ruhák nem jönnek fel rád, már nem olyan kényelmesek, mint régen. Az ételek íztelenek, és unalmasak, a világ egyre kisebb lesz számodra. Szóval csak engedd el a megfelelési kényszert, nem érdemes a keskeny kis utcát választani, amikor a Tiéd lehet az egész országút. Akinek pedig nem vagy jó így, mit keres még az életedben? Megmondanád?
Talmud
Vágyom egy ölelésre . Egy olyan igazi minden bánatot és félelmet elfeledtető ölelésre . Amitől elmúlik minden rossz . Amitől újra érzem ,hogy élek . És én is szerethető vagyok . Amiben benne van a gyógyulás és a jövő ígérete ! Amitől újra érzem hogy nő vagyok , szeretnék megint gyönge és törékeny lenni . Csak 5 percre , nekem elég lenne egy életre !
Mona
Az a szeretet, ami fájdalommal jár soha nem válhat őszinte szerelemmé . Bármennyire szeretnénk , de a fájdalom csak elmélyül. Vedd észre az első jeleket és inkább az elején engedd el. Mert a végén túl mély sebeket hagy !
Mindig fair vagy.
Teljes erővel küzdesz az utolsó pillanatig.
Megőrzöd hidegvéredet és nyugalmadat, nem ragadtatod el magad szenvedélyeidtől.
Betartod a tréning- és sportszabályokat.
A bíró ítélkezéseit minden körülmények között megnyugvással veszed.
Inkább veszítesz, mint olyat tégy, amiben nem vagy biztos, hogy becsületes.
A győztesnek gratulálsz, képességeit elismered, igyekszel a jobbtól tanulni, ha legyőzettél. Harag, bosszú és keserűség nem marad szívedben, mert legyőződ a közös eszmének sikerrel áldozott.
Ha győzöl, szerény vagy és elismered a legyőzött képességeit is.
Mindenkor a test és lélek tökéletes harmóniája az ideálod, testben és lélekben egyaránt szép és erős akarsz lenni, s ehhez az ideálhoz örökké hű maradsz.
Ha nehézségekkel is kell megküzdened, akár nélkülözések árán is sportolsz, az életmód nagy luxusát kerülöd, hogy megismerd akaratodnak tested feletti uralmát.

Elengedtelek, s így ma jobban szeretlek, mint tegnap. Mert a lehetőség, amit kaptál, hogy elmehess a legmélyebb érzésből fakad. Sokkal jobban szeretlek annál, mintsem magam mellet tartsalak. Minden ami valaha azt követelte, hogy maradj, ma kinyit neked egy ajtót, amelyen kiléphetsz. Mert ezt jelenti szeretni és én ennyire szeretlek.
A nyár már eltűnt
mint ébredés után,
szemünkből az álom.
Az ősz sétál már a hegyekben és a rónaságon.

Sírva hullanak a fáról a levelek.
Vajon lesz még nekem új tavasz,
lesz-e még kikelet?

Jöjj kedvesem mert félek szorosan ölelj át,
reménykedjünk a jövő gyönyörű szép nyárba.
A halált meg küldjük vissza a pokoltornácára.
Kedveltelek,szerettelek.
Mindenkiben kerestelek.
Rájöttem,hogy hiába,
Én sem vagyok hibátlan..
Aranykoszorúját sutba dobta
Isten által a világ,
ezüst színre változtatta
fejünkön a koronát.
Selyemfényű rétek zöldje
hamvassá vált hirtelen,
elmúlt minden pillanat
ez maradt csak énnekem.
Búcsúzom hát én is véle,
elinalnak éveim
visszanézek van-e lélek
ki kíséri lépteim.
S hogyha vége,elég ennyi,
itt az idő, meghalok,
a felhők fölött
akkor is táncolnak majd
a függőágyban a csillagok.
Hiányzol. Ezt nem tudom másképp elmondani. Első reggeli pillantásom víziója Te vagy, még nem látok tisztán, homályos a kép, de ahogy élesedik, felriad bennem a bizonyosság, hogy csak a függönyön játszó napsugarak csalták elő alakod. Nem Te voltál... Aztán nehéz levegőt venni. De jó volna, ha itt lennél! Ez egy háború, ami egész életre szól. Az érzékek, és az ösztönök háborúja. Kérdés, melyikünk bírja tovább. Az erőm véges, de talán kibírom, küzdök tovább a reggelekkel, a napsugarakkal, az esővel, a széllel, a csillagokkal, a lépteimmel és hirtelen mérhetetlen nyugalom száll rám. A reggelek téged is megtalálnak...ugyanaz a Nap süti a Te arcodat is... ugyanazok az esőfelhők áztatnak... ugyanazt a levegőt szívjuk be nap, mint nap... ugyanaz a szél borzolja a Te hajadat...csillagaim neked is ugyanúgy ragyognak... lépteim ugyanazt a földet tapossák, amin te haladsz. Így már nem is olyan nehéz. Nem is vagy oly távol.Már nem is hiányzol.
Volt az életedben olyan dolog, amihez nagyon ragaszkodtál, úgy, ahogy rajtad kívül senki más? Volt olyan dolog ami miatt egyedül Te harcoltál, s rajtad kívül mindenki MÁST akart? Úgy gondolhattad akkor, mindezt széllel szemben tetted, talán megtiportak, meg is aláztak, amiért kitartottál elveid mellett. És lám mégis eljött az a pillanat, magad, de az ellenségeid sem hitték sohasem, hogy egyszer, talán nagyon rövid időn belül, pont Ők lesznek azok, akik azért a MÁS-ért kell hogy harcoljanak, azért, amiért eddig ezt Te tetted. És lehet, hogy az a fa, amit eddig jó alaposan kivágtak, savat öntöttek köré, gyökereit is elvagdosták, soha többé nem fog kihajtani. De mindegy, ez már nem a Te dolgod. A Tiéd csak az, hogy végignézd, hogyan harcolnak azért, amit elpusztítottak. Azért, amiért talán neked sokkal nagyobb energiával kellett volna megdolgoznod. S most hátradőlve az első sorból nézheted, ahogyan kapirgálnak a savval körülöntött, gyökereit elvágott fa körül, hogy hátha találnak még egy élő hajtást, amibe belekapaszkodhatnak.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló