Kiemelt kategóriák
» Anyák napja
» Család
» Gyerek
» Szeretet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
2
3
4
5
6
7
Utolsó oldal »
Sokan bántottak azért ahogyan kinézem , sokan mondták változnom kell . De a változás nem könnyű , de ha az ember szépit azon ahogyan éppen kinéz egy telt nő is lehet szép és vonzó . Belőle is lehet bomba nő vagy épp a végzet asszonya !
Mona
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
Erzsó nénje ránk fogja, hogy el vagyunk hízva. Á, engem nem érdekel Erzsó nénje véleménye, tartsa meg magának, bolond vénasszony. Aztán két nap múlva azon kapjuk magunkat, hogy diétás magvas kenyeret szopogatunk és eljárunk futni.
Élet,
Eljött újra anyák napja
Minden asszony nagy napja.
Ez a nap csak rólatok szól nem másról
Az önzetlen, gyönyörű anyákról.
Tudom sokszor megbántottalak már,
De hidd el szeretetemnek irántad nincs határ.
Gyermekként kívántam néha más anyát,
Mindent megengedő pótmamát.
De felnőve jöttem rá csak igazán,
Mennyi áldozatot hozott az én anyám.
Mennyi mindent tudtál jobban, mint én
S nem hiába tiltottál meg dolgokat, te szegény.
Első voltam tesómmal együtt tudom,
S kívánni jobb anyát nem tudnék már látom.
Mindig azért dolgoztál,
Hogy nekünk jobb életmódot adhassál.
Csupa szeretetet és áldozatot kaptam tőled,
S nem tudom valaha viszonozni tudom-e.
Igyekszem, próbálok mindig valami csekélységgel,
Hogy ha néha nem is így tűnik kérlek hidd el.
Felnevelni engem nem lehetett könnyű tudom,
Nem fogadtam mindig szót, belátom.
De úgy érzem már felnőttem
S nem feledtem, miket tanítottál nekem.
Mindennél jobban szeretlek téged,
Így kívánok boldog anyák napját neked.
Szeretet,
A kertvárosban nem nehéz bűnt találni, csak a zárt ajtók mögé kell benézni és megláthatjuk amint a szomszédasszonyaink megcsalják a férjüket, neheztelnek a gyermekeikre, áskálódnak a barátaik ellen, de bármennyire is szeretjük kitárgyalni embertársaink bűnös cselekedeteit,hajlamosak vagyunk efelejteni hogy nagy különbség van vétek és gonoszság között.Milyen szomorú,hogy mindig akad valaki aki készségesen jön és emlékeztet rá.
Ez a nagy találkozás akkor jön itt létre közöttetek a földön, amikor felismeritek, elsősorban te, a férfi, hogy a nőd nélkül fél ember vagy. Az voltál mindig is. De mostantól kezdve nem vagy az. Eddig fél arcod, fél lelked, fél szíved és fél tested volt. Ezért élt benned az örökös hiány és sóvárgás. De most, hogy elveszed őt fele-ségül - megtaláltad a másik feledet, és lényed beteljesedik. Eddig csak férfi voltál, innentől kezdve már Ember leszel. (...) és amikor eljegyezted a te szerelmes másik feledet, úgy nevezted, hogy 'menyasszony'. Tudod, miért? Mert mi itt a szellemi világban azt látjuk, hogy nem most találkoztatok először!
Ismeritek egymást a mennyből. Ott veszítettétek el egymást, a mennyben, s most újra itt vagytok, együtt! Sok asszony van a világon, de ez az egyetlen, akit a 'mennyből' ismersz, s ő, a menyasszonyod lesz a 'menyegző' után a te feleséged.
Ha egy férj megcsalja a feleségét, de mondjuk nem annyira, hogy el is akarja hagyni, ott maradna mellette, de az asszonynak fáj, nagyon fáj, mert megsérül a női önérzete. (...) Ha ilyenkor "csak" a nő sérül meg benne, helyre lehet hozni, ha nehezen is. Mert bár első indulatában elítél a megsebzett nő, mégis fölmenthet a benne élő bölcs Ember, aki tudja, hogy a nemi vágyakon túl létezik egy mélyebb szövetség közöttetek, amely nem sérült meg. Ha azonban az Ember sérül meg, akkor nincs tovább. Akkor nincs miről beszélni, mert ez a biztos jele annak, hogy hiányzik a férfi-nő vonzalomnál mélyebb, valódi szeretet.
Urak, ma itt mindnyájunktól dupla kedvet kívánnak, Nevenapja van a háznak és a ház asszonyának.
A házasság tudomány. Az ember nem házasodhat, mielőtt egy asszonyt föl nem boncolt volna.
Ha a férfiak olyan asszonyokat vennének feleségül, akiket megérdemelnek, nagyon rosszul járnának.
S egyszerre csak egy kisgyerek hangosan megszólalt hátul: "Édesanyám! Mi a szabadság?" A tanítóban elakadt a szó. Odanéztek mindannyian. Az asszony pedig felsóhajtott és azt felelte: "Amikor hazajönnek a katonák, fiam." Ó, hóvirágos régi március...! Azóta mennyi vér ömlött megint, s részeg torokkal hányszor ordították közénk a véres jelszót, hogy "szabadság"! Hát ez a szabadság, emberek? Szónokló, híres emberek! Élők s holtak mind ezt akarták...? S mi lesz, ha majd egy szép napon megkérdezi egy kisgyerek: "Édesapám, mi a szabadság...?" Ó, hóvirágos régi március...! Talán sóhajtunk egyet mi is akkor és csak annyit mondunk csöndesen: "fiam, szabadság az, ha majd hazatérhetünk mindannyian.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom