Kiemelt kategóriák
» Anyák napja
» Család
» Gyerek
» Szeretet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
„A civilizáció szekere, amely a jaggernati bálványéhoz hasonlatos, épp, hogy kissé meglassítja vágtáját, ha a többinél kevésbé törékeny szív kerül útjába; majd gyorsan átgázol rajta, és diadalmasan robog tovább. Így teszel te is, olvasóm, fehér kezedben tartva ezt a könyvet, puha karosszékedbe süppedsz, mondván: ez talán elszórakoztat. Miután elolvastad az öreg Goriot titkolt balsorsának történetét, jó étvággyal megebédelsz, érzéketlenségedet a szerző rovására írod, ráfogod, hogy túloz, megvádolod, hogy átkölti a valóságot. Tudd meg hát: ez a dráma nem a képzelet szüleménye, nem is regény. All is true - annyira valóságos, hogy egyes elemeit bárki felismerheti a maga környezetében, esetleg saját szívében.”
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
"Minden egyes nap számít."
"Mert a boldogság,mondotta önmagának,nem abban van,hogy az embert szeretik,az csak undorral vegyes kielégülése a hiúságnak.
Boldogság az ha az ember szeret,és holmi apró,fortélyos közeledésekkel lopja meg szerelme tárgyát."
"- Ha ily szentséges oltárt meggyalázok gyarló jobbommal, bűnömért vezeklek.
Ím ajkam, e két piruló zarándok,letörli csókkal rút nyomát kezemnek.
- Kegyes zarándok,ujjaid ne sértsd meg! Simításod csak buzgóság adója.
Ha jámbor ujjak szent kezéhez érnek, hívek borulnak össze tiszta csókra.
- Hívőnek s szentnek nincs e ajka erre?
- Azért van az,hogy szent imával esdjen!
- Engedd, hogy ajkam, ujjaim kövesse, imámra hajt s nehogy kétségbe essen.
- A szent nem mozdul,bár imára hajt...
- Ne mozdulj hát,míg hálát mondd ez ajk.
/Rómeó megcsókolja Júliát/
Szent ajkadtól megtisztul vétkes ajkam.
- De ajkamon van akkor most a vétked.
- Ajkam édes vétke, ott ne hagyjam,add vissza hát."
Csendes éj, szent nyugalom
Hallgat a völgy s halom
Szűzanya hallod de csendes a táj
Isteni gyermeked álmira vár
Látván, hogy altatod őt
Látván, hogy altatod őt.

Párnája sincs, bölcsője sem
Mégis oly édesen
Nyugszik a kegyes és égi szülött
Emberek a szabad óra ütött
Itt van a várt Messiás
Itt van a várt Messiás.
„És amikor elérkezik a pillanat, nem haboznak, nem hagyják ki a lehetőséget, nem vesztegetnek el egyetlen mágikus pillanatot sem, mert tisztában vannak minden egyes pillanat fontosságával.”
"Szeretet ember és ember közt: ez talán a legnehezebb feladatunk, a végső, legnagyobb próbatétel, vizsga, munka, amelyre minden más munka csak előkészület.
Ezért nem képesek a fiatalok, akik mindenben kezdők, a szerelemre sem: meg kell tanulniuk. Tanulniuk kell egész lényükből, teljes erejükből, magányos, szorongó, torkukban dobogó szívükre figyelve.
A tanulóidő azonban mindig hosszú, lezárt időszakasz, és így szeretni - az messzire és mélyen az életbe nyúló magányt, fokozottabb és elmélyültebb egyedüllétet jelent arra nézve aki szeret. A szerelem eleinte egyáltalán nem feloldódás, odaadás és mással való egyesülés (mert miféle egyesülésre lenne képes, aki még tisztázatlan, kialakulatlan és rendezetlen), hanem magasztos alkalom az egyén számára, hogy érlelődjék, önmagában valamivé nőjön, világgá váljék, önálló, teljes világgá valaki más kedvéért - nagy és sokat kívánó igény vele szemben, valami kiválasztja, és nagyra hívja el. Az ifjú embereknek csakis ilyen értelemben, mint önmagukon végzendő munkát, lenne szabad a szerelmet felhasználniuk..."
Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy…
Csak hogy lényink egyesüljenek.

Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy
Egyesüljünk) én elkárhozom.
Serkenj fel északi szél, és jőjj el déli szél,
fújj az én kertemre,
folyjanak annak drága illatú szerszámai,
jőjjön el az én szerelmesem az ő kertébe,
és egye annak drágalátos gyümölcsét.
Bementem az én kertembe, én húgom, jegyesem, szedem az én mirhámat, az én balzsamommal, eszem lépesmézemet az én színmézemet, iszom az én boromat az én tejemmel. Egyetek barátaim, igyatok, és részegedjetek meg, szerelmtől!

Ember ember ellen csatázik,
Mi egyesítsen, nincsen eszme,
Rommá dőlt a Messiás háza,
Tanítása, erkölcse veszve...
Oh, de hogy állattá süllyedjen,
Kinek lelke volt, nem lehet!...
Hatalmas Ég, új Messiást küldj:
Beteg a világ, nagy beteg!...

1899

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom