Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
...magas férfi volt, bajnoki termetű, látszatra erős, de belül gyönge és puha. (...) Érzékenysége oly fokú, hogy annak előtte bármelyik pillanatban sírva tudott volna fakadni akármin, egy rozoga gyufatartó vagy egy fáradt arc láttán, évek során azonban idegrendszerének e természetes rezzenékenységét iskolázta, megkeményítette, egész a kegyetlenségig...
Művészet,
 
 
Írom a versem, mit nem lát senki,
Sír a lelkem, mit nem hall senki.
Nem értem a világot, s az embereket,
Rosszat tesznek, mégis nevetnek.

Igazságtalan a világ, rosszak az emberek.
Ezt ki érti meg?!
Csak egy gyerek vagyok az álnok világban,
S a versem is csak porszem egy üres pohárban.
Élet, Hazugság,
 
He has made me dwell in darkness as those who have been long dead.
Angol nyelvű,
 
Lelkem furgonját nekivezetni 150km/h-val egy betonoszlopnak, hogy szörnyethaljon mindaz, ami voltam.. Megtenném, ha nem félnék.
Csalódás, Élet,
 
Sírt, sírt. És lassan minden könnyebb lett. Szelídebb, szomorúbb. Mint amikor a vihar villámai elpihennek, tovanyargal a dörgés, és csak az eső esik. Esik és esik, csöndesen és szomorúan, és már nem ijesztő és nem rettenetes, csak bánatosan szelíd, és a szelídsége mögött, valahol messze, már derengeni kezd a vigasztalás.
Élet,
 
Istenkereső ember lettem,
azzá tettek fekete gondok.
Remete-fák közt, kripta-csendben,
mea culpákat egyre mondok.

Élet,
 
"Miért én?" kérdezem az ég felé kiáltva,
de kis idő múlva rájövök, mind hiába,
szenvedek azért mit nem én tettem,
és ez megváltoztatta az egész életem.
Élet,
 
Mikor még kislány voltam, nem értettem anyukám fájdalmát, amit éjszakánként sírással vészelt át.
Most ,hogy felnőttem , mar mindent értek, főleg amikor a könnycseppjeim mesélnek.
Mikor senki nem tudja bánatom, és mosolyogva mondogatom,"semmi gond én megoldom"
Egyszer éreznéd halk sóhaját a szavaknak, forró könnyed adna forrást a pataknak.
Mikor még kislány voltam szerettem volna segíteni ebben, most felnőttként próbálok túljutni a tengeren.
Élet,
 
Elveszetten nézek magam elé,
néha megcsúszok a leejtő felé,
sokszor az élet ellenem vallott,
de soha nem adom fel a harcot!
 
Testtelen, arctalan, tájtalanul lebegsz el,
S oly távolban hiszem remegni ajkadat,
Arcodnak mosolya oly messziről dereng fel,
Hogy meg tudnálak én gyilkolni emiatt.
Csalódás, Élet,
 

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló