Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Minő csodás kevercse rossz s nemesnek
A nő, méregből s mézből összeszűrve.
Mégis miért vonz? mert a jó sajátja,
Míg bűne a koré, mely szülte őt.
 
 
Ha volna lelked oly rokon velem,
Minőnek első csókodnál hivém,
Te büszke lennél bennem, s nem keresnéd
Kivűl a boldogságot körömön,
Nem hordanál mindent, mi benned édes,
Világ elé s mindent, mi keserű,
Nem tartanál fel házi tűzhelyednek. -
Óh, nő, mi végtelen szerettelek.
 
Szép reggel az asszony: pihenést lehellő
Arca szelíd hajnal, friss hajnali szellő,
Puha gyenge harmat, gyümölcs üde hamva:
Szava ridó-ének mélyebb fuvodalma.
 
Ki ide ér, az többé sohse sír,
haja nem őszül, arca rózsapír, -
ó Boldogság, hadd jöjjek most veled,
míg a tündérek szigetére érünk,
hol örök fényt szitál a kikelet!
 
"Igaz, az asszony valóban nem a legszebb, ez így van... de hát minden férfi szép?"
 
"... vajon a természet törvénye aláveti-e a nőt a férfinak? Nem... a természet sosem hozott ilyen törvényt. Az uralom, melyet rajtuk gyakorolunk, valóságos zsarnokság; ők is csak azért törődnek bele, mert szelídebbek, tehát emberségesebbek és okosabbak nálunk."
 
„Csúnya vonás a férfiakban, hogy szégyenlik a szívüket. Ez is hiúság, ez is hamis dolog, jobb lenne ha az eszüket szégyellnék néha, az gyakrabban hibázik.”
 
A nő az a lény, amely végletes erejében és gyengeségében: képes elájulni, ha egy egeret vagy pókot meglát, és az élet legnagyobb rémületeivel sokszor rettenthetetlenül száll szembe.
 
„Az értelmes ember számára a szerelem nem vak és ha szeret, tudja kit szeret és miért szeret.”
 
„Ki nem állhatja a nőket? Szerencsétlen bolond! Nem tudja mi a jó!”
 

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló