Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A szerelmes némán szól a szív szavával.
Hallgat. Figyel.
És e két szóval vall igaz szerelmet!
 
 
Szeretném, ha szeretnél, ha néha megölelnél, s ha fognád a két kezem, boldog lenne életem.
 
Állj mellém, fogd a kezem, ha sírnék, töröld meg szemem. Ha szólnék, ints nyugalomra kérlek, hinnem kell csak, hogy bármi megtörténhet.
 
Köszönöm, hogy szeretsz, féltesz, vigyázol rám, hogy betakarsz, ha fázom, átölelsz, ha félek, és hogy neked reggel is szép vagyok. Köszönöm, hogy a szemembe nézel és tudod, hogy mit gondolok. Köszönök mindent, amit adtál és mindent, aminek te örültél. Köszönöm, hogy vagy nekem és hogy szerethetlek!
 
Rájöttem valamire: a mi függvényünk egy lineáris egyenes, ami szigorúan monoton növekvő. Egyik tengely az idő, a másik a kötődés!
 
Nem az az igazi, akivel le tudnád élni az életed, hanem az, aki nélkül nem.
 
Ki az? Ó betűvel kezdődik és borzasztóan szeret? Ó, hát az én vagyok!
 
Szeretni és szeretve lenni olyan, mintha kétfelől sütne ránk a nap.
 
Jó érezni azt, hogy szeretlek,
nagyon és egyre jobban.
Ott bujkálni a két szemedben,
rejtőzködni a mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már szememben
élnek és néznek.
S érezni azt, ha szép, veled szép,
s csak veled teljes az élet,
Mert hisz csak egymást szeretve
lehetünk boldogok.
 


Mert kell valaki, akihez beszélsz,
Mert kell egy másik, mások ellen,
Ne áltasd magad, ennyi az egész,
de ez eltéphetetlen.
 

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló