|
|
|
|---|---|
 |
|
| nem tudom hány estét kell még így töltenem nélküled..
minden perc évmilliárd hosszúnak tűnik ..és az óra kattogása is csak üresen kong a 4fal között. várom végre a pillanatot amikor eszedbe jutok és végre szemembe nézel és rám mosolyogsz, édes barna szemeiddel, én abban a momentumban elvesznék szemed csodaszép világában. de oly régóta várom már ezt az egyetlen apró kis történést, hogy úgy érzem, minden másodpercben kitép belőlem valamit ez a keserű várakozás. sokkal könnyebb lenne ha nem lépkednél gondolataim között és nem tépne szét a sok régi emlék. | |||
|
|
|||
