| | | | | | | | | Élet | | | Barátság ( ) , Élet ( ) , Szabadság ( ) , Alkalmazkodás ( ) , Vallás ( ) , Akarat ( ) , Ambíció ( ) , Alkotás ( ) , Művészet ( ) , Tudás ( ) , Butaság ( ) , Hazugság ( ) , Betegség ( ) , Halál, elmúlás ( ) | | | | | | | | Ünnepi | | | Születésnap ( ) , Esküvői ( ) , Valentin nap ( ) , Valentin nap - Barátnak ( ) , Nőnapi ( ) , Anyák napja ( ) , Húsvéti locsolóversek ( ) , Ballagásra ( ) , Mikulás ( ) , Karácsony ( ) , Szilveszter, Újév ( ) | | | | | | | | | | | | | | | | | | | |
|
|
|
|
|
| | Új idézetek | | | - Hogyan találkozhat a megállíthatatlan és a mozdíthatatlan?
- Sosem találkozhatnak, ha valami nem tud megállni, nem léphet kapcsolatba azzal, ami nem tud mozdulni...és fordítva. A kettő nem létezhet együtt... | | |
| | A ló előnye a tenger, a bölcsnek is ló való, Mert lóvá tesz az ember és emberré tesz a ló. | | |
| | Az élet? Nem más mint egy hosszú,végtelennek tűnő poros országút..hogy mi a mi dolgunk?Végig menni rajta,még akkor is ha időnként rögös ha időnként nehézkes..vannak sorsdöntő elágazások amiknél meg-meg állva eldönthetjük, hogy tovább akarunk menni?..vagy inkább csak haladunk egyenesen tovább?..mikor letérsz egy mellékútra és azt választod sajátoddá..időnként amint haladsz vissza-vissza nézel..mert az emlékek húznak, de tudod hogy annak az útnak is megvolt a maga ideje és hogy az újra voksoltál..ilyenkor erősnek kell lenned és tovább menned,bíznod és várnod hogy ez az út jobb lesz,szebb lesz, reményteljesebb ..úgy válaszd meg útjaidat hogy ne felejtsd el..egyszer vége van minden útnak és elérsz egy zsákutcához..de addig, keresd meg a legjobb utakat és járd be azt amelyiket igazán a tiednek érzed... | | |
| | A sors egy híd, amit mindenki maga épít, ahhoz akit szeret. | | |
| | Visszahoz egy régi perc, megidéz egy fénykép, míg csak élnem kell, sose lesz másképp. Ugyanaz a fájdalom, ugyanaz az érzés, az a búcsú szó, amivel elmész. ... Itt az éjjel, és te nem vagy már velem, hogy fogd a két kezem, ugy mint régen, és ha hívlak, tudom, senki nem felel, csak egy elfelejtett dal sír a szélben. | | |
| | Az idő alig változott, és egész úton nem szóltak egy szót sem, mert a szótlanság mintha jobban összekötötte volna őket. | | |
| | Egyszerre minden megváltozik. Magunk mögött hagyjuk a múltat és sebesen száguldunk az ismeretlen felé. A jövőnk felé. Távoli helyekre utazunk, hogy megpróbáljuk megtalálni az utunkat. Vagy megpróbáljuk elveszíteni önmagunkat, otthon keresünk élvezetet. A bajok akkor kezdődnek, ha nem vagyunk hajlandóak változtatni, és ragaszkodunk régi szokásainkhoz. De ha túlságosan ragaszkodunk a múlthoz, a jövő talán sosem jön el. | | |
| Tutajos pedig arra gondolt, hogy a nyárban megismerte az utakat, amelyeket a tél eltakart, mégis azokon kellett járni; megkeresni, megtalálni, le nem térni. A nyár a bölcső és a tipegés, de a tél a nagy iskola és a próbatétel.
Visszanézett még egyszer a ködös, messze náderdőbe, s most úgy érezte: nem hagy itt semmit, sem jót, sem rosszat, mert csak a szemét kell behunynia, és megzendül körülötte életének az az ideje, amelyben megsimogatta a napsugár, elöntötte a szenvedély, szélesen nevetett, és összetörten, sírva gyötrődött, miközben hol simogatta, hol szöges ostorral verte szívét, de a férfiak útjára terelte: a téli berek. | | |
| | A lecke nagyon goromba volt, de a lecke egész életre szólt. | | |
| | ... az a szegény fiú és saját maga már eszébe sem jutott, csak a tett és csak a bánat, amit okozott. | | |
|
|
